Az Istambul képének megrajzolásában legnehezebb magának az épületegyüttesnek az arányos másolása volt, ill. festésénél az árnyékok helyes meghatározása. A csillanó részeket én szeretem eleve kihagyni, de nagy segítség ha a végén a fehér filccel vagy festékkel plusz csillanásokat tudunk varázsolni a megfelelő helyekre.
Ezt rajzoltam én.
… és ez volt Aradilla referenciaképe:
A nyári tájkép vonalait nem különösebben nehéz megrajzolni, ami a képben érdekes az a tenger, a homok és a ház árnyéka ami megjelenik ill. a felhők. Nagyon érdekes, hogy mindenki másképpen fest – hogyan is tudnánk egyformán, milyen unalmas lenne… – más a sorrend és egy feladatot többféleképpen is meg lehet közelíteni. Jó látni egy mintát, addig amíg az embernek nem alakul ki ösztönösen egy érzés, az ecsetkezelés, stb.
Ezt rajzoltam én.
… és ez volt Aradilla referenciaképe:
Persze van még mit tanulni, na de ugye nem a cél a fontos, hanem az út… …ezzel nyugtatom magam, amikor elégedetlen vagyok a rajzommal.
Amikor 2019 elején nagy lelkesedéssel csatlakoztam Alicia Aradilla patreon programjához, még nem gondoltam, hogy az életem hamarosan olyan fordulatot vesz, hogy mindenre lesz időm csak az alkotásra nem. A saját magam osztom be az időm vállalkozói létből újr aalkalmazott lettem és legkevésbé volt ráhatásom az időre. Amikor fáradtan hazaértem esténként a család és a háztartás után legkevésbé jutott eszembe hogy festegetnék…
De, köszönhetően a vírusnak, áttételesen ugyan elvesztettem az állásom, de újra vállalkozó lettem, amikoris amellett hogy csinálom a dolgom, weboldalakat készítek, rajzmeditáció tanfolyamokat tartok, webshopot tartok fenn – végre újra tudok hódolni ennek a szenvedélynek. Mert ezt nem lehet elfelejteni max. kis időre szüneteltetni, a parázs ott van, és bármikor lángra lehet lobbantani.
Az idő alatt amíg nem gyakoroltam rengeteg új tananyag került fel Alicia oldalára így bőven tudtam választani. Ez a templomos kép (Ho Chi Minh Cathedral, Vietnam) nem volt túl bonyolult, az erejét az adja a képnek hogy az árnyékolás igen alapos, a fények fehér filccel a végén ki vannak emelve. Azt szeretem Alicia akvarelljeiben hogy erősen egyszerűsít (ami ugye az útinapló alapja), nem a realisztikus megjelenítésre koncentrál, hanem jelzésértékkel mutatja meg, hol mi van.
Mutatom az eredetit is:
Fények az erdőben… ez volt a címe annak a tanfolyamnak, amivel az idei évet ünnepeltem meg. Tina egy újabb lépésről lépésre megmutatós videója nyomán…
Aki kedvet kap, hogy megtanulja az akvarell alapjait és tovább fejlődjön, íme a Tina rajztanodájának az oldala: kreativonismeret.hu
