Balaton Körbetekerés
Régóta dédelgetett álmom volt, hogy egyszer végre én is körbetekerjem a Balatont. Utazásaink során itt-ott megfordultunk már a Balatonon, de szerettem volna még nagyobb szeletét látni ennek a csodálatos tájnak. Mindig vonzott a víz, szeretem nézni a hullámokat, hallani a hangját, ahogy partot ér.
Ez a túra nem útinaplózásként indult, de természetesem velem volt a nélkülözhetetlen “úticsomag”, gondoltam, ha úgy alakul, majd rajzolok.
Baráti társaságunk szervezte meg az idei körbetekerést, 4 nap alatt a Balaton körül. Bevallom elég felkészületlenül indultam útnak, ugyan másfajta mozgást űzök rendszeresen, de idén majdhogynem először ültem bringára. Kora reggel a balatönföldvári Diós Campingben pakoltuk le a bringákat, utolsókat igazítottuk rajtuk, kerekeket felfújtuk, sa mikor minden a helyén volt, elindult a futam. Az első nap célkitűzése 65 km Gyenesdiás volt. Az első kilométerek kellemesen teltek, kicsit felhős szeles időben, mondhatnám csak úgy ettük a távolságot, mint üveggolyót.
Sorra hagytuk el a településeket, csodáltuk meg a vízparti kis vityillókat. Balatonszárszó – Balatonöszöd – Balatonszemes – Balatonlelle – Balatonboglár. Egy kis megálló, fürdés, lángos, fröccs, majd folytattuk utunkat. Bevallom, itt már visszaülni a bringára kissé nehézkes volt, kezdett kényelmetlen lenni az ülés, zselé ide, zselé oda. Fáradunk. Fonyódliget – Fonyód – Bélatelep – Balatonfenyves. megállunk a parton, megebédelünk, egyre erősödik a szél, itt már nem is fürdünk, csak gyorsan összeszedjük 
magunkat, mert még sok km van hátra. Balatonmáriafürdő – Balatonkeresztúr – Balatonberény. Megállunk a Tekergő büfében, visszapótolni az elpárologtatott folyadékot. Na nekem aznapra itt elég is lett volna. Annyira fájt már a hátsóm, hogy valósággal keresni kellett azt a pózt, amivel elviselhetővé vált a további utazás. Nagyon nehezen szálltam vissza a bringára, az utolsó kilóméterek éveknek tűntek. Azon morfondíroztam, mit is keresek én itt. Pedig még Keszthelyen is megálltunk frissíteni, onnan viszont a végzél Gyenesdiás már csak pár km volt. Estére végül megérkeztünk a szállásra, leraktuk a bringákat is pihenni és lesétáltunk a partra vacsorázni/fürdeni. Nagyon szép a strand, a képen a családom, megfáradva…
Nem könnyű nyár közepén 25 fős csapatnak egy-egy éjszakára szállást találni, így annak örültünk ami van. Az egyik hatágyas szobában a három felnőtt pár hajtja fejét álomra. Sajog a fenekünk, rákeresek a netre, van-e valami tuti tipp a csillapításra, amikor rátalálok az ún. “tomporoltó” szerre. Egy ideig még nevetgélünk a kommunán, majd lassan elalszunk/felébredünk a horkolásra, stb…
Csodás reggeli után továbbindulunk, a második napi cél az 55 km-re levő Balatonakali. Iszonyatos nehéz a bringákra felszállni, illetve nyeregben maradni. Egy darabig kiállva tekerünk, de be kell látni, hogy rá kell ülni az ülésre, mert így sokkal fárasztóbb. A comb fájjon vagy a fenék? Kb. egy óra tekerés után csillapodik a fenékfájás, végre élvezzük a tájat. Immár az északi parton tekerünk, itt nem közvetlenül mindig a 
parton, így kicsit madártávlatból látjuk a Balatont, ahogy fenségesen elterül a völgyben. Csodaszép. Tomporfájás ide, tomporfájás oda, ezért a látványért megéri. Vonyarcvashegy – Balatongyörök – Szigliget.
Balról elhagyjuk a Szent György-hegyet, majd feltekerünk a Badacsonyra. Badacsonytördemic. Itt egy jó kis frissítés után állunk 
tovább. Badacsonytomaj – Badacsonyörs – Ábrahámhegy – Balatonrendes – Révfülöp. Itt is megállunk. Az előző naphoz képest a szél elállt, a nap kisütött, kissé éget, így fokozottan pótolni kell az elvesztegetett sókat. A többiek beintegetnek a Balatoni Nyár c. műsorba, majd folytatjuk utunkat.
Nincs sok hátra, amilyen nehezen indult a reggel, annyira jól vagyunk még. Balatonszepezd után megcsodáljuk Zánkát (kinek kinek gyerekkori úttörő élmények jönnek fel, én pechemre télen voltam anno Zánkán, akkor is tanulni kellett…), majd lassan de biztosan beérünk a végállomásra Balatonakalira.
Egy tájházban sikerül szállást foglalni, ami gyönyörűen fel van újítva. Sokféle stílus keveredik, meg is örökítem. Változik az alvásrend. A fiúk és férfiak a pajtában alszanak, a nők és a gyerekek az emeleten. Jó időben vagyunk, marad egy csomó időnk a partra. Hideg a víz, de ekkora út után ez nem tántoríthat el minket. A felén túl vagyunk. Mivel rengeteg időnk van, megörökítem a strandot, meg a Balaton Körút logót is, amit végig követnünk kellett.
Jó hangulatban telik az este, hullafárdtan érünk a szállásra ahol azonnal el is alszunk. Reggel meg mindenki a másikra mutogat, ki is horkolt…
Harmadik nap reggele már sokkal könnyebben indul. Röpke negyedóra alatt megtaláljuk a kényelmes pózt a bringán, már csak a combizomláz gyötör kissé minket. A mai a legrövidebb nap – 35 km – amit csak az emelkedők próbálnak meg megnehezíteni. Szerencsére nem adjuk olyan könnyen. Balatonudvardi – Örvényes – Tihanyt elkerüljük – Balatonfüred az első megálló. Fagyi, fröccs, tumultus a parton. Nagyon szeretem füredet, de nem jó látni, ahogy tülekednek a strand bejáratánál, én jobban kedvelem a kevésbé felkapott helyeket. Csopak – Alsóörs után begurulunk Balatonalmádiba. Tűz a nap, rengeteg időnk van, a strandon táborozunk le bringástól, a szállást elfoglalni még túl korán van. A fröccsök jól fogynak, jó a hangulat, hideg a víz. Hangosak vagyunk, de ez most nem sok mindenkit zavar. Na jó ez nem igaz…
Estefelé összecuccolunk és feltekerünk a szállásra, ami jó magasan van, én már csak tolom a bringát… Részben különböző, részben egyéb okokból én a trambulinon alszom, ami nagyon kényelmes, jó a levegő, habár a szúnyogokkal nem kötöttünk idén sem barátságot. Reggel a szokásos időben útnak indulunk, immár az utolsó etap – 55 km – nem tűnik hosszúnak. Visszakanyarodunk a déli partra. Balatonfűzfő (anno mennyit jártunk egyetemistaként a strandra a jegyzetekkel, hogy majd
tanulunk és vittük vissza ugyanazzal a lendülettel a könyveket kinyitatlanul…) – Balatonkenese – Balatonakarattya – Balatonaliga – Balatonvilágos. Jó kis emelkedők, meredek lejtő – na én itt már eldobtam a bringámat. Bevallom van egy szög, ami fölött én már félek a lejtőkön, és inkább tolom. Nem túl jó hangulatomban ért ez is, így kénytelen voltam kedves kis bringámon taszítani egyet. Itt megálltunk frissíteni. Siófok tömegét elkerüljük, majd Széplakon egy fagyival megörvendeztetjük magunkat. Fürdeni Zamárdiban állunk meg, addigra meg is éhezünk. Na itt jön el az a pont ahol már nagyon fáj megint minden. Pont mint az első nap. Nézem a többieket, ők is mocorognak az ülésen, keresik a pózt, felemelkednek a nyeregből, visszaülnek. Sehogyan nem kényelmes, pedig már tényleg nincs sok hátra. Utolsó nekifutás, áthajtunk Szántódon, és visszaérünk Balatonföldvárra. Csak most vettem észre a kilátót, odafelé valahogy elkerülte a figyelmemet. MEGCSINÁLTUK! Az én napom elég borongós volt, csak órákkal később tudtam értékelni, hogy igen MEGCSINÁLTUK. 4 nap alatt 210 km körbe a Balatonon. Fantasztikus fárasztó gyönyörű ngy nap volt. A két nagyobb gyerekem kísért el, először nem volt sok kedvük jönni (első nap végén szóvá is tették), de a végén büszkék voltak ők is magukra. Azt hiszem most már kicsit másképp nézünk a Balatonra. Most azt mondom soha többet, de ha igen, akkor esetleg még több napra elosztva, még több strandot meglátogatva, még többet kiélvezve, körbetekerném a Balatont. 🙂
barátaink elbeszélése alapján – úgy döntöttünk meg sem állunk Nei Poriig, ami kifejezetten egy üdülőfalu. A nyaralás, kikapcsolódás, feltöltődés mellett természetesen nekem egyik célom volt az útinaplózás (ami egyébként kimeríti az előbb említett hármas célt), amire szerencsére igen sok idő kínálkozott.
Én órákig elnézegettem volna a tengert, ha nem fáztam volna annyira. Na jó, el is nézegettem, mert fürdésre nem voltam elég bátor.
tömbjeit megcsodálni, elképzelni, ahogy ezek a kolostorok egyáltalán hogyan épülhettek. Nem tudnám visszaadni, de ilyenkor az idegenvezetők történeteit hallgatva kicsit megelevenedik a múlt, kicsit mi is isteneknek érezhettük magunkat. (a fél-Istvánok).
nappal az utazást követően meg kell tenni, különben a parázs kialszik, az utazás varázsa elévül.
Gyönyörű volt a sziget, csak itt is kicsit sok turista érkezett egyszerre a termékbemutatóra (itt a termék a tengerpart volt….), így az egész fürdőzés egy jó kis meleg, hétvégi nap balatoni alteregójára hajazott. Ezután a hajó tovább vitt Skopelos szigetére, aminek az volt a különlegessége, hogy itt forgatták a Mamma Mía filmet. Na ez már igazi kis görög falura emlékeztetett, a kis fehér házak, kék ablakkeretekkel. Nagyon hangulatos volt, de itt túl sok időnk nem maradt nézelődni, mert a pár órás visszaút még ránk várt.
méretével kapcsolatban (na nem a partra lecipekedés, mert az enyhén szólva is ciki volt…), a tengerben pontosan tudtuk követni, hol vannak a gyerekek.
A családom feladta a buszos utakat, de én még megnéztem az Olimpusz lábánál Zeusz kádját, amit Litohoro faluból egy rövid sétával el is értünk. Nem volt szerencsénk, ezért az Olimpuszról a felhők miatt nem volt semmi kilátásunk, hiába buszoztunk fel a lélekvesztőn a Stravos kilátóig. Sebaj, hazafelé beugrottunk Ios Dyonussos kolostorát megnézni, majd Pios Pandalemosban ebédeltünk. Eddigre kiderült az ég, és ebből a nagyon kis helyes falucskából csodás kilátásunk volt a tengerre. Nem mentünk üres kézzel haza, vittünk ajándékot is, sok-sok olümPUSZIt.
Ebben a témában csak úgy hemzsegnek a közösségi oldalak, ahol különféle betűtípusokat, stílusokat lehet találni. El kell kezdeni másolni őket, ez a legjobb módszer. A Scolar kiadó gondozásában megjelent egy könyv “Művészi kézírás” címmel, ahol nagyon sokféle kreatív abc van lerajzolva, ill. jó néhány ötlet, tipp található benne, hogyan áljunk neki feliratok tervezéséhez. Amikor nyáron gyerekeknek tartottam rajztábort, a pinterestről keresgéltem nagyon jópofa betűtípusokat, és azokat másoltuk le. Érdekes volt látni, ahogy szinte azonnal kiválasztották, kinek melyik sítílus tetszik, és szinte minden munkájukban azok köszöntek vissza. A mai napig változik az ízlésem. Épp a napokban találkoztam egy jópofa betűtípussal és azóta azt rajzolgatom, a napi teendőimet is azzal a betűtípussal írogatom a jegyzetfüzetembe…. Gondolom addig, amíg nem jön szembe egy még jobb.
