Útinaplózás ecsetfilccel?

Mindamellett, hogy sokat gyakorlok, imádok új technikákat megtanulni. Lehet keresgélni sok helyen – itt főleg az internet nyújtotta lehetőségekre gondolok -, de én legjobban azokat a csoportos alkalmakat szeretem, amit Tina tart pénteki klubfoglalkozások címen.
A legutóbbi alkalmon azt néztük meg, hogy lehet az ecsetfilccel érzékeltetni az árnyékokat. Jópofa dolog volt, először csak elemeztünk néhány alkotást, végignézve beszélgettünk, mi miért jó, mit mivel lehet érzékeltetni. Aztán nekiálltunk és minimális festést alkalmazva alkottunk. Aztán jött a körbefestős technika, amikor megrajzolod amit látsz, de nem fested telibe, csak éppen azt, amire fókuszálsz, amire szeretnéd a figyelmet felhívni.
Egy szuper kis napunk volt, jó társaságban, jó tanárral, támogató atmoszférában. Mindenkineek javaslom, hogy próbálja ki  az alkotást csoportos műfajban is, mert nagyon inspiráló tud lenni.

Ékszerkészítés akvarellel

Mire jó az akvarell? Sok mindenre, de van még egy felhasználási lehetősége, amit én különösen kedvelek, ez pedig az ékszerkészítés. Minden évben karácsony előtt készítek ékszereket, ahol a háttér és a minták változtatásával csodaszép dolgok kerülnek ki a kezem alól. Tavaly rajzmeditációs mintákkal díszítettem, idén viszont egyszerűen a színek játékát hagytam, hogy mintává érjenek és díszítsék az üveglencsés ékszereket.

Hogy álljunk neki a színes háttereknek, mik a buktatók, hamarosan elmondom.

Először is meg kell álmodni, milyen színeket szeretnénk a papírra vetni, esetleg milyen színkombinációkat. lehet több egymáshoz illő színt keverni, de lehet egy színt is használni, annak különféle árnyalataival játszani. Itt a nedves technikát hasznmálunk, az összefolyatás remek módja, hogy a különböző színek összeérve különleges mintázatokat hozzanak létre.

Kedvencem a narancs és a lila. Anilky festéket használok ehhez, mert gyönyörű élénk színei vannak és jól egymásba folyathatók.  Jól felvizezem a narancsot, majd belehúzok a tömény lilával. Imádom látni, ahogyan a lila szemcsék elindulnak a narancson és pillanatokon belül különféle mintázatot alkotnak, mint az ablakon a jégvirágok, úgy néznek ki, csak itt gyorsabban megtörténik a csoda. Jól néz ki együtt a sárga-narancs-piros bordó, a kék és zöld különböző árnyalatai, a a sötétebb színekbe tiszta vizet engedbe is nagyon szép eredményeket érhetünk el. Személyes kedvencem a lila többféle árnyalatai.

    

Szót kell ejteni a papírról és a ragasztásról. Az elkészült művet, teljesen meg kell várni, hogy megszáradjon, és csak akkor lehet az üveglencséhez ragasztani. Sokféle hobby ragasztó létezik, van átlátszó, és van olyan is, ami fehér, de átlátszóra szárad. Ezeket érdemes használni. A minta közepére kell egy kis csöppet rakni, majd az üveglencsét jó erősen rányomni úgy, hogy  a felesleges ragasztó kijöjjön az oldalán. Na itt kell figyelni, mert itt lehet hibázni. Ha túl kevés a ragasztó, a szélére nem jut, csúnya lesz. Ha nagyon sok a ragsztó, a szélére kerül túl sok, lasabban szárad, a széléről nehezebb lekapargatni. A papír! Nagyon fontos milyen akvarell papírt használunk. A legszebb átfolyatásokat a legjobb minőségű, legnagyobb grammos papírokkal érhetjük el, DE! A legjobb akvarell papírok felülete sokkal érdesebb, ami ragasztásánál nagyobb eséllyel válik szét. Én a kisebb, 100-200gr-os papírt javaslom inkább. Ragasztásnál pedig érdemes minél tovább nagy nyomás alatt tartani az üveglencsét, hogy a két felület a lehető legjobban összetapadjanak. It tnem érdemes spórolni az idővel, mert ha nem jó, akkor le kell vízzel oldani és elölről kezdeni. Ami hiba elő szokott fordulni az az, hogy nem tartjuk elég ideig nyomás alatt a lencsét, így  a széleken (alig láthatóan) kissé elválik a papír és az üveg, és ha így szárad meg, ott másképp törik a fény, és gyakorlatilag csúnya lesz. van olyan, hogy ez a hiba bőven a száradást követően fedezhető fel, ami igen bosszantó tud lenni, pláne, ha tényleg sikerült valami nagyon szép színátmenetet vagy mintát produkálni.

 

De hogyan készül pontosan az üveglencsés ékszer? Alább egy kis oktató grafika, ami alapján bárki elkészítheti ezt a fajta ékszert. Remek ajándék, akár karácsonyra, akár szülinapra, akár csak úgy…

Az idei termés íme, mint egy karácsonyfa égői, alább pedig a teljes repertoár megtekinthető:

 

Egy kis ízelítő  a hibákból is, mi fordulhat elő, ami nem szép, és újragyártást igényel (sokszor pl. a bepárásodás is van hogy csak 2-3 nap múlva jelenik meg, ezértés érdemes várni a kész termékekkel…):

Jó alkotást kívánok!

Unalom? Olyan már nincs…

Amikor elkezdtem útinaplózni, azt vettem észre, hogy alig várom az alkalmat, lehetőséget, témát, hogy rajzolhassak. Ezt nyilván nem olyan egyszerű összeszervezni, főleg, ha családi program van, nem mindig én vagyok a középpontban.

Viszont bármilyen nagyobb útra megyek, ahol közlekedem, esetleg tudom előre, hogy esetleg várnom kell, mindig bepakolom az útinaplózos felszerelésemet. Útifestékkészlet, útiecset, útinapló. Így történt ez ma is. Reggel Budapestre utaztam vonattal, de hazafelé várnom kellett. Már ültem a vonaton, de még indulásig volt egy bő félórám. Nem akartam telefonozni (annyit), ezért elővettem az útinaplómat és elkezdtem leskiccelni amit láttam az ülésemből. Hazaérve kifestettem, feliratoztam, lefényképeztem és most megosztom veletek.

UI: Anikó köszönöm a finom kávét, isteni volt – ritka helyek egyike, ahol ilyen isteni a KV!

Félidőben a rajzkihívás

Egy korábbi bejegyzésben számoltam be arról, hogy június hónapban rajzkihívás van. Ennek az a lényege, hogy minden nap van egy téma, ami köré kell egy bármilyen technikával készült alkotást készíteni. Nem könnyű betartani a minden nap rajzolok egyet, főleg hogy vannak sűrűbb napok, tele feladatokkal, intéznivalókkal, pláne ha eseménydúsabb hétvége köszönt ránk. Látod a többieket a csoportban, milyen ügyesek, és a tizesre szeretnél ászt tenni. De azért a közösség ereje jól működik, ki lehet beszélni egymás rajzát, ki hogy csinálta, mi a jó benne, mit lehetne másképp, stb.

  1. Helló nyár
  2. Mi van az asztalodon
  3. Fák
  4. Mit viselsz magadon?
  5. Fejfedő
  6. Kedvenc állat
  7. Skócia
  8. Négykeréken
  9. Urban sketching
  10. Balaton
  11. Növény
  12. Sport
  13. Az utcán
  14. Party time
  15. Vakáció
  16. Táska titok

Már a félidőnél járunk, íme az alkotásaim.




Vácrátóti arborétum

Van egy csodaszép hely, ahol lehet hogy sokan még nem is jártak. Itthon, Magyarosrszágon, Gödöllőn túl, Vácon innen… A Vácrátóti Botanikus Kert hazánk leggazdagabb, mintegy 12 ezer növényfajt s fajtát számláló élőnövény-gyűjteménye. Ez tényleg nem túlzás, csodaszép virágok, fák,  egy helyen. Itt, az egyik kertben játszódott egy részlet az “Abigél” c. filmből is. Mit kerestem itt? Egy pénteki klub témája a botanika volt, ezért a napot itt töltöttem sokad magammal egyetembe, körbesétáltuk a hatalmas kertet, és ki ki neki tetsző tartalmat rajzolt. Nagyon érdekes volt. A végén átbeszéltük egymás rajzait, sokat tanultunk belőle. Ismét egy csudajó napot töltöttünk együtt, mi, akikben egy közös biztos hogy van: mindannyian szeretünk rajzolni! 🙂

Az alkotások:

Néhán yfénykép a kertről, kedvcsinálónak, ha a közelben járna valaki és ezek után szívesen megállna…

Elkezdődött az idei rajzkihívás

30 napos rajzkihívás újra

Tina Rajztanodájában immár sokadik éve júniusban elrajtolt az ún. “30 napos rajzkihívás”. Én immár harmadszorra csatlakoztam hozzá. Minden este kihirdetésre kerül a másnapi téma, aminek a megalkotására 24 óra áll rendelkezésre (némi csúszás persze belefér, de az a tapasztalat, ha 4-5 kimarad, nem is folytatódik…). Azért szeretem, mert hihetetlen fejlődés, ha 30 napig minden nap kicsit gyakorolsz. Plusz, imádom megnézni a többiek munkáit, egy-egy témáról ki milyen kreatívan vélekedett. Na és persze a végén a büszkeség, megcsináltam!

Az első négy nap:

  1. Helló nyár
  2. Mi van az asztalodon
  3. Fák
  4. Mit viselsz magadon?

Másolok, tehát vagyok…

Úgy is lehet fejlődni, hogy egy elkészült képet próbálunk lemásolni. Másolás közben elemezzük a képet, vajon mit rajzolhatott meg előbb, a hátteret, az eget, a halványabbal kezdte és aztán kerültek fel a sötétebb rétegek. Milyen színt kevert? Ragaszkodott az eredeti színekhez vagy kicsit módosított rajta hogy még szebb legyen a látvány?… Ilyen és hasonló kérdések átgondolása mellett készült egy másolat kedvencemtől, Alicia Arcadillától.


Még több Alicia Arcadillától – http://utinaplom.hu/kedvencek-alicia-aradilla/

Róma

Egy barátnőm 50. születésnapi meglepetése egy Római utazás volt, nem is akárhogy, gyerekek nélkül, kizárólag barátnőkkel. Igazi “énidő”. Az egyik szerencsés barátnő voltam, aki mindent megtett, hogy ünnepeltünk jól érezze magát, s méltóan ünnepeljük ezt a gyönyörű kort. Természetesen az útinapló csomagommal felfegyverkezve érkeztem. A hosszú buszos út alatt sokat beszélgettünk, nevetgéltünk, de mint mondtam hosszú volt az út, azért rajzoltam. A téma mindig ott van, bármit lehet rajzolni.

Te a buszon is tudsz rajzolni? – szokták kérdezni. Nem, de próbálkozom, és nem zavar, ha  vonal éppen nem lesz egyenes, vagy a festék kifut a vonalból. Amikor visszanézem pontosan fel tudom idézni az élményeket, a poénokat amik éppen elhangoztak.

Egy ilyen utazás során természetesen tartva a szoros ütemtervet, nem mindig adatik meg, hogy a helyszínen rajzoljak (pedig az az igazi), ezért van, hogy sűrűn fényképezek, és pl. este a szálláson amikor már csak beszélgetünk, nevetgélünk, közbe rajzolok, fényképről, de még mindenképpen a “friss” élményekkel. Szerencsés helyzetben vagyok, mert a családom, a barátaim, a közvetlen környezetem, elfogadta ezt az úgymond “bogaramat”, sőt már mondják, mutatják, kérik, mit rajzoljak. Fantasztikus érzés, amikor visszahallom, Anita, tudod aki olyan jól rajzol… akik nem lájkolnak, de amikor találkozunk biztosan tesznek egy kedves megjegyzést.

Visszatérve Rómára… a buszozást leszámítva fennmaradó két és fél nap alatt megcsodáljuk Róma nevezetességeit, de azért mindig akad kis idő, hogy teszteljük az aperol minőségét is., amit persze az útinaplóban meg is örökítünk. Pincér megjegyzi, hogy az aperolhoz öltöztem, és tényleg… szerencsére ezt a színt jól ki lehet keverni festékből is. 🙂

Alapvetően nagyon fárasztóak ezek a szervezett buszos kirándulások, sokat kell alkalmazkodni másokhoz, de pont ezért van különleges hangulata is egyben. Nem szoktam előre felkészülni a nevezetességekből, mert az idegenvezetők remekül elmesélik a történelem kis darabkáit. A mai technikával pedig nem is kell tapani az előadóra, hisz a rádiós készülékekkel akár el is bóklászhatunk, mégis olyan mintha csak neked mondaná azokat a történeteket, amiket nem biztos hogy elolvastál a történelemkönyvekből.

Az első este a többiek már nyugovóra tértek, amikor én még rajzolok. Fáradt vagyok, de tudom, hogy ez ébren tart. Aki aludt már olasz kempingben, konténerházakban az tudja, hogy olyan vékonyak a falak és milyen kis hely van, mérnökök gondosan kiszámolták, mekkora az a minimális m2, ahol még éppen el lehet férni. Munkálkodom csendben, egyszer csak szobatársam kiszól, valami mozog az ágyamban…. mire megnyutatom “csak radírozok”.

Másnap a Vatikánba én nem megyek be, mert már korábban jártam ott, inkább kint maradok rajzolni:

Azért az leírhatatlan érzés, hogy ülsz a Szent Péter téren, rajzolsz, közben mivel Róma születésnapja van, gyűlik a tömeg a téren a pápai beszédhez. Te csak rajzolsz, majd amikor a bíboros az első sorokban kézfogásokat osztogat, te előreverekeded magad, megszólítod, megmutatod a rajzodat, aki meglátja magát amint telefonál, elmosolyodik, azt mondja hogy congratulation és enged egy szelfit veled. Aztán levezetésképp Gianni Moranni énekel neked, és te próbálod követni a dalszöveget, mert a melletted ülő olaszok hangosan kántálják. Mindez azért, mert te nem tartasz a csoporttal, mert inkább rajzolsz.

Gyönyörű helyeken jártunk, Róma környékén Tivoliban a Villa d’Este csodálatos szökőkutas kertjét is megcsodáltuk, Ferrarában, Orvietoban töltöttünk néhány nagyon kellemes órát.

Volt olyan rajz, amit már itthon – de még az út hatása alatt –  vetettem papírra. Amikor átlapozom, mindig mosolyra húzódik a szám. Nézzétek meg:

Épületes látvány

Igen, nagyon szeretek épületeket rajzolni, ez is egy másolás a pinterestről. Jó sok időnek kellett eltennie, hogy kicsit bátrabban kezdjem használni a színeket. Eleinte olyan nagyon sápadtak voltak a rajzaim – azt hiszem túl vizeztem – , mostanra kezdek bátrabban belenyúlni a pigmentek közé. 🙂

Kösz jól vagyok…

Apa szülinapját Bér-en ünnepeltük a családdal. Sokfelé mászkáltunk egész nap, úszkáltunk a medencében, estére mégis egészen felpörögtünk. Ja azt nem is említettem, hogy  a kis(nagy)lányom is kedvet kapott a rajzoláshoz, így gyakran közös elfoglaltság, hogy együtt rajzolunk valamit. Este tíz óra volt, de még nem voltunk fáradtak. A fiúk tévéztek, mi meg Pankával elkezdtünk rajzolni. Kerestünk a pinterestről kedvenc képet és elkeztük másolni.

Mondanom sem kell, hihetetlen érzés együtt alkotni a lányommal. Nekem erről a “nyaralásról” ez maradt meg leginkább, éjjel, rajzolás, lányom – ez az éjjel soha nem érhet véget…

A kép amit választottam, kösz jól vagyok, de a szemében ott vannak a könnycseppek. Igen, voltam már így, ismerős az érzés. Megkérdezik hogy vagy, automatikusan válaszolod, kösz jól. Mert nincs kedved kifejteni, hogy ppen kétségbe vagy esve…. vagy valami ilyesmi….