Maszk múzeum és barlangtemplom

A reggelt van aki jógával kezdte, én pedig rajzolással. Mondhatnám, hogy nekem “ez” volt a jóga. A délelőtt fotózgatással és sétával telt. Most Bali másik oldalát is lehet látni, a csodálatos mellett itt van a szemetes is, a gyönyörű mellett a lehangoló. Mégis így szeretjük.

A nap második felében ellátogattunk a maszk múzeumba, ahol megtekinthettük a balinéz hitvilág főbb képviselőit. Móni, a helyi vezetőnk nagyon sok történetet mesélt nekünk. Elmondta, hogy ez a maszk múzeum egyébként egy magángyűjtemény. Maga a terület, ami otthont ad ennek a több mint 700 maszknak és bábnak, egy csodálatosan karbantartott birtok. A fű szépen lenyírt és éppen öntözték. Szemét sehol nem volt, az idegenvezetők pedig kedvesek voltak. Az első teremben máris látjuk Barongot vagy más néven a sárkányt. Kicsit ijesztőnek tűnik, pedig éppen ő a fő jótevő. Ő ad védelmet, ha félsz, őt kell hívni.

Az ő ellentéte a Rangda, a boszorkány. Tehát itt a jó és a rossz. Rangdáról az a történet kering, hogy amikor a balinéz király elvette a jávai hercegnőt, vagyis Rangdát, ő akkor már fekete mágával foglalkozott. A férje ezt nem nézte jó néven, nem is igazán szerette a lányt, sőt tettéért meg is büntették. Rangdának ez persze nem tetszett, majd amikor a király meghalt, hogy visszaadja az őt ért sérelmeket, betegséget küldött az egész udvarra. Nagyon nagy ereje volt, végül a saját fia is ellene fordult. Fia egy hatalmas csapattal a dzsungelbe csalta a gonoszt. Rangdának akkora ereje volt, hogy úgy nézett ki, mintha a katonák fegyvereiket saját maguk ellen fordítanák (ez sok ábrázoláson is megjelenik, vagy  a táncokban), ezért Barong segítségét kellett kérni. Barong sebezhetetlenné tette a katonákat és végül ő győzedelmeskedett.


Egy másik történet nyepi napjáról szól, ami Balin a “csend napja”. Ez az egyik legfontosabb és legérdekesbb ünnep is egyben. Ezen a napon nem lehet kimenni az utcára. Leáll a forgalom, nem indulnak sem repülő, sem hajójáratok. A Saka naptár újévét ünneplik, ez egyike a két Bali szigetén használatos naptárnak, ami 78 évvel van lemaradva a Gergely-naptártól, ún. holdnaptár, ezért az ünnepek minden évben más napra esnek. Nyepi előestéjén zarándoklat indul, szép ruhában, fáklyákkal a kezükben, nagy zajt csapva kivezetik a  faluból a gonoszt, a negatív energiákat. Ám amikor visszatérnek a helyiek otthonukba, akkor már nem lehet lámpát gyújtani, nem lehet hangosodni, nehogy a rossz szellemek visszataláljanak a faluban. Ezeket a tilalmakat be kell tartani, még a túristáknak is.

A képgaléria bővelkedik a maszkokból, de a további termekben már bábokat is látunk. Balin nagyon fontos az árnyszínház. Ezt “vajang kulit”-nak nevezik. A bábok bőrből készülnek. Ezeket az előadásokat templomokban adják elő, főként nagy ceremóniák során. Az, hogy Indonéziában béke van, úgy tartják ennek is köszönhető, hiszen hatalmas ennek az energiája. Ez a hindu kultúra része. Ezeken az előadásokon keresztül, finoman, humorral átszőve, rejtett tanítások kerülnek átadásra, amiben mindig mögöttes tartalom rejlik. A mester aki mozgatja a bábokat, a dalam. Nagyon nagy tudású, bölcs ember. A vajan kulit közvetíti a spirituális tanításokat, amik valójában védikus tanítások egyben. Onnan erednek. A védák voltak a legősibb tudás birtokában. Mindent megfigyeltek, a tudásuk szájról szájra szállt, majd amikor már lehetett, ezeket fel is jegyezték, és így adták tovább. Gondolkodásukat nem a logika, mintsem a szimbólumok hatották át. Sokkal sokkal később kezdték ezeket a tanítások lefordítani. A hindu kultúra valójában a védikus tudásból nőtt ki, a gyökerek a védákhoz vezetnek vissza. “Minden egy, minden oda vezet vissza”.

Ezután meglátogatjuk az Elefántbarlangot (Goa Gajah), amiről már 1100 körül írnak, viszont igazán csak 80 éve fedezték fel újra. Benőtte a dzsungel, és sokáig nem tudta senki, mit rejt, mígnem rátaláltak és kitisztították a területet. Ez a hely a siva papok és buddhisták elvonuló helye is volt. A barlangot úgy tartják buddhista szerzetesek vájták ki, ez egy T alakú templom, a belsejében Buddha és Siva szimbólumok is találhatók. A templom két folyó összefolyásánál épült, ami szent hely, ezek energiája mindig különleges. A bejárata száj formájú, amit egy balinéz szörny véd. Az elefántbarlang nevét Ganésáról kapta, aki Siva fia. A templom mellett áll egy hatalmas elszáradó, több száz éves fa is. Az itt található kútból pedig szentvíz folyik. Sok fontos ceremónia helyszíne ez.

A látvány gyönyörű. A templomtól lefelé haladva sok sok lépcsőfokon hatalmas kőtömbök, egykori szobrok, vízesés és egy buddhista templom is látható. Magával ragadó a hely.

Az este egy finom vacsorával folytatódik, majd egy csodás maszkos balinéz táncesttel zárul. Az első sorban kapunk helyet, ahonnan a legjobb a kilátás. Érdekes hangszerek szólalnak meg, majd megérkeznek a táncosok is. Számunkra igen érdekes a mozgás amit végeznek. A nyakukat nem forgatják, csak vízszintes irányban igen kis mozdulatokkal balra jobbra épphogy megmozdítják. Gyönyörű kézmozdulatok, ahol sokszor csak egy-egy ujj mozog. Nehéz lenne utánuk csinálni. Nagyon kecses a mozgásuk, arcuk, mimikájuk nagyon kifejező. Többféle táncot adtak elő. Érdekes volt látni, hogy milyen összhang volt a zenészek és a táncosok között. Nagyon figyeltek egymásra. Hasonlót még sohasem láttam.

A mai nap volt az utolsó napunk Ubudban, pedig még jó lett volna maradni, mert holnap lesz a királyi családon belül két esküvő is. Napok óta díszitik a templomot, hihetetlen mennyiségű virág és díszlet került már a helyére. A további három nap programja északon folytatódik a tengernél, Lovinán.