Kösz jól vagyok…
Apa szülinapját Bér-en ünnepeltük a családdal. Sokfelé mászkáltunk egész nap, úszkáltunk a medencében, estére mégis egészen felpörögtünk. Ja azt nem is említettem, hogy a kis(nagy)lányom is kedvet kapott a rajzoláshoz, így gyakran közös elfoglaltság, hogy együtt rajzolunk valamit. Este tíz óra volt, de még nem voltunk fáradtak. A fiúk tévéztek, mi meg Pankával elkezdtünk rajzolni. Kerestünk a pinterestről kedvenc képet és elkeztük másolni.
Mondanom sem kell, hihetetlen érzés együtt alkotni a lányommal. Nekem erről a “nyaralásról” ez maradt meg leginkább, éjjel, rajzolás, lányom – ez az éjjel soha nem érhet véget…
A kép amit választottam, kösz jól vagyok, de a szemében ott vannak a könnycseppek. Igen, voltam már így, ismerős az érzés. Megkérdezik hogy vagy, automatikusan válaszolod, kösz jól. Mert nincs kedved kifejteni, hogy ppen kétségbe vagy esve…. vagy valami ilyesmi….
