Kell egy ház, lenn az óceán partján…

A mai nap búcsút intettünk Ubudnak és a titkos kertünknek, ahol napokig elszállásolva voltunk. Nehezen hagytuk el ezt a csodálatos helyet, ami egy kis ékszerdoboz Ubud nyüzsgő kis világában. Abban a reményben utazunk tovább, hogy még különlegesebb helyekre jutunk el. A mai uticélunk Lovina. Észak felé vesszük az irányt és néhány órás autózás után megálltunk egy gyönyörű vízesésnél. Útközben be bepillantottunk a házakba, ahol egy helyen éppen szegfűszeget szárítottak, hatalmas lepedőkön. Továbbhaladva pedig hatalmas hortenzia ültetvényeket csodálhattunk meg, amiket a szertartásoknál, felajánlásként használnak.
Útközben kis falvakon robogtunk keresztül, ahol az utak mentén árusok kínálják a portékáikat. Néhány majom is feltűnik, akik érdeklődve figyelik, megáll-e valaki, akiktől valamire számíthatnak.
A Banyumala iker vízesést gyalogosan közelítjük meg, a lépcsőkok magassága néhol eléri a fél métert is. Nem baj, lihegünk, de haladunk tovább. Valami nagyon nagy durranásnak kell lennie, ha ennyire megközelíthetetlen. Valóban, gyönyörű látvány tárul elénk. Nem lehet betelni a látvánnyal, hosszú percekig ülünk a vízesés aljában a köveknél és csak nézzük a lezúduló víztömeget. Nagyon megindító. A falakon, mintha arcok rajzolódnának ki. Minél tovább nézem, annál többet vélek felfedezni. Szívesen maradnék még, de indulnunk kell. A kötelező szelfiket elkészítjük, egyedül, mindenki mindenkivel, páros, hármas, barátnős, balinéz vezetős, …

Még egy kis utazás, és megérkezünk Lovinára, ahol egy medencés, tengerre néző szállás fogad minket. A kilátás pazar, a víz nagyon kellemes. Miután elfoglaltuk a szállást, megebédeltünk, majd csobbantunk egyet a vízbe és hálát adtunk mindenkinek, hogy itt lehetünk. Mondanom sem kell, hogy nagyon jó hangulatban telt a délután. De most pihenünk, mert holnap izgalmas nap vár ránk, és elég korán kelünk.