Mind itt vagyunk a síneken…

Ehhez a képhez nincs sok hozzáfűznivalóm, csak annyi hogy úgy emlékszem Budapestre igyekeztem – épp rajzos kellékeket terveztem vásárolni, na jó még arra is emlékszem, hogy a körúton az Úristen festek művészboltban jártam, és ha már ott voltam rajzoltam is – és késett a vonat. Zenét hallgattam, de unatkoztam, hát elkezdtem rajzolni. A vonalrajzot helyben készítettem, de már otthon festettem ki…

Soltvadkert

Soltvadkert gyerekkori emlékem, hiszen minden évben ott nyaraltunk. Kibéreltünk egy horgászházat, felhúztunk egy sátrat és élveztük a vizet. Akkor még élt az apukám, ezért különösen kedves hely ez nekem.

Amióta megszülettek a gyermekeim, minden évben leugrunk egy hosszú hétvégére. Iszapos a víz, a tó partján lehet sárvárat építeni, amibe sokszor még a felnőttek is szívesen bekapcsolódnak. Lassan mélyül, így biztonsággal a partról is lehet figyelni az aprónépet. A szállás nagyon közel van és a soltvadkerti borok is finomak, mi a Frittmant kedveljük különösképpen.

Na hát itt aztán lehet a helyszínen is rajzolni…, íme:

 

Velence 2016 – az első album

Bevallom utólag – ugyebár a blog 2018 májusában íródik, két éve hogy útinaplózom – ez volt az első útinaplóm, amit hatalmas lelkesedéssel, ámde kevés tapasztalattal készítettem. Visszanézve igen borzasztó (merthogy azóta azért sokat fejlődtem), sőt egyenesen cikinek tartom, gondolkodtam is hogy feltegyem-e vagy sem, de végül azért döntöttem az igen mellett, hogy lehessen látni a fejlődést. Hogy ne vegyem el senki kedvét, igen én is innen indultam, Ezt az albumot, mint elsőt ilyen szemmel nézzétek.

Na de ez mit sem von le annak ez értékéből, hogy milyen nagy alkotókedvvel készült az album. Imádtam minden pillanatát, a “tengerparton egyedül már csak én rajzolok” feelinget, az “ülök a híd alatt és rajzolok” valamint az “este van de én még nem tudom letenni a kezemből az ecsetet” érzést. Itt mindent lerajzoltam, ami csak szembe jött…

Ez volt életem első velencei Vogalonga evezése, és egyben első igazi útinaplózása, így különösen kedves az emlék, egyúttal felejthetetlen is.  Ezóta eltelt két év, de ez a szenvedély azóta sem lankadt, sőt. Egyre újabb technikák, eszközök és még több gyakorlás jellemzi ezt az időszakot.

Félve – hogy kinevettek – de megosztom első albumomat:

Kezdetek…

Ahogy kezdtem a bevezetőben, Tina rajztanodájában találkoztam először az “akvarell és vázlatrajzolás” fedőnévre hallgató kurzussal, mindez 2016 márciusában történt, egy hideg tavaszi napon…

Izgatottan vártam a tanfolyamot, hisz ekkor már a jobb agyféltekés és színes ceruzás tanfolyamot elvégeztem. A nap első felében megismerkedtünk az akvarell festés alapjaival. Hogy lehet száraz ecsettel, vizes ecsettel festeni, hogy lehet a színeket összefojatni, rétegezni, hogyan imitájuk a felhőket, hogyan kerül só az asztalra, stb. Mire jó a maszkoló szalag és miért volt baromság az eredetileg leragasztott akvarelltömböt felvágni… A festés alapvetően magányos műfaj, de tanulni nagyon jó egy kis csapatban. Eleve hasonló érdeklődésű emberekkel találkozol, akikkel lehet hogy életre szóló barátságok kötődnek. 🙂

A tanfolyam aztán terepen folytatódott. Kiültünk egy térre, és választottunk magunknak témát, ami ugyebár nem túl nehéz, hisz a téma mindig ott van előttünk. Leskicceltük a rajzot a füzetünkbe majd kifestettük. Aztán rajzot választottunk magunknak és azt is lemásoltuk. Olyan érdekes látni, mások ugyanabból valami teljesen mást hoznak ki. Csodálatos amilyen különbözőek vagyunk.

Hazaérve a tanfolyamról, elhatároztam, hogy gyakorolni fogok. Tina azt mondta, hogy ha már két-három centi vastagságú útinaplót telerajzolunk, na akkor már fejlődünk. És ez tényleg így van. A gyakorlást nem lehet kikerülni… ez tény. Pünkösdkor Velencébe készültünk, és azt találtam ki, hogy na ott telerajzolok egy füzetet. Így is lett.

De akkor még korántsem voltam elégedett (utólag meg különösen nem, amikor visszanézem az akkori rajzaimat…). Jó ötlet volt megvenni az “Utinaplózzunk online” tanfolyamot, majd a haladó technikákat is bemutató “Házvarázslatok“-at is. Otthonról kényelmesen, sokszor visszapörgetem a videókat és belepillantok, hogy is csinálja más. Van amit anno nem annyira értettem, most viszont – még több gyakorlás után – már mást mond, mást ad.

És mindez csak a kezdet. Kövesd nyomon honnan indultam, és hova lehet eljutni.