Ani Csodaországban

Néhány napja már itthon vagyok, próbálom kipihenni magam és a helyére tenni a csodás élményeket, amit az elmúlt napokban átélhettem. Tényleg olyan, mintha Csodaországban jártam volna…

Mi az amit megtanultam? Csodák márpedig vannak. Csak nyitottnak kell lenni rájuk. A csoda nem úgy működik, hogy csak várjuk, de nem teszünk érte semmit. A csoda olyan mint egy golyó, ami odagurul hozzád, ha teszel egy lépést felé. Persze nem adja magát könnyen. Hinned kell benne és cserébe felajánlani valamit. Valamit belőled. Szokás mondani, hogy Balin bármi megtörténhet. Bármi is. Megadja amit kérsz, de ezért fel kell ajánlanod valamit. Valamit ott kell hagyj, hogy valami mást elvihess. Minél nagyobb terhet teszel le, annál nagyobb ajándékot kapsz. Egyensúly mindenek felett.

Sok mindent megmutatott Bali magából, az egyensúlyra törekvést, a békés egymás mellett élést, a természet erejét és tiszteletét.  Ez az út nemcsak Baliról szólt, hanem saját magunkról is. Egy önismereti kalandozás. És persze sok mindenre rá is jöttem. Például, hogy a félelem, hogy lekorlátoz minket (lsd. sznorkelezés). Olyan magas falakat, korlátokat húzunk magunknak, amit nagyon nehéz lerombolnunk, főleg ha még közben tápláljuk is. Pont mint a gaz, ami körbenövi az értékes dolgokat, és eltakarja a szépet.

Analógiákban nem volt hiány, mint magában a balinéz kultúrában sem. A vízesés mint tisztulás, a snorkel, mint alámerülés, az agyagozás mint meditáció.

Ezket a csodás élményeket nem élhettem volna át, így ahogy, ha nincs egy olyan vezetőnk, mint Király Móni. Ő már öt éve él Balin, és jól ismeri azokat a helyeket, amik a túristák elől védve vannak. Az ő segítségével bepillantást nyerhettem Bali különleges világába. Ha te is szeretnél hasonló élményeket átélni,  olvass bele a blogjába:
https://manioka13blog.wordpress.com/yinyang/

A csodás programok mellett sokat rajzoltam, útinaplómat gyarapítottam. De erről majd egy másik bejegyzésben írok…

Mit hozok haza?
Egyrészt ott hagytam azokat a dolgokat, amik már nem visznek tovább, másrészt megerősítést kaptam, bármire (is) képes vagyok, csak a félelmet kell elengednem. Bármire, mert erős vagyok. Nincs lehetetlen.

Egy utazás nem csak a látnivalókról és a sok ezer fényképről szól, hanem a megtapasztalásokról, az érzésekről, a másik megismeréséről. Nagyon köszönöm, hogy az útitársaim voltatok, és osztozhattam veletek az élményekben Móni, Tina, Szilvi, Era, Napsi, Kata, Beusz és Bea, Joló, Orsi és Feri ill. Judit. Mindenkitől kaptam vagy tanultam valamit. Jó érzéssel gondolok rátok.