A művészet oltárán…

Jógával kezdtük a napot, hazánk fia Tibor tartotta nekünk hajnal 7 órakor, hogy mindenki energikusan vághasson neki ennek a ma is gyönyörű napnak. Utunk egy organikus kerten át vezetett, ahol gyönyörű egzotikus növények voltak megtalálhatók. Csak az útra kellett nagyon figyelni, mert aki nem volt elég éber, az könnyen dobott egy hátast. Kérdezzetek csak meg.

A mai nap a művészetek jegyében telt. Az első megállónk a NEKA múzeum volt, ahol betekintést nyertünk a balinéz művészetbe. Nem is akárhogy, hiszen Bali képzőművészeti világának egyik szakértője kalauzolt végig bennünket. Ahogy mesélte, már az ősidőkben is léteztek művészek, akik eleinte pálmalevekre rajzoltak, majd a vallási témájú kéziratokban műveiket illusztrációként használták. Eleinte meghatározó volt a Kelet Jávai hatás, hiszen ott működött a legnagyobb hindu királyság. Az alkotások többsége történeteket mesélnek el, érzéseket adnak át. Általában a jó és a rossz harca elevenedik meg. A balinéz tradicionális művészetben megjelenik a kozmikus szimbolizmus. Minden égtáj egy színnek felel meg: Kelet – fehér, dél – vörös, nyugat – sárga, észak pedig a fekete színnel azonosítható. Ami középen van, abban minden szín benne van, az az arany.
A balinéz művészekre jelentős hatást gyakoroltak az idegenből, pl. európából érkezett művészek. De ez persze fordítva is igaz volt. Az idetelepült művészekre is hatottak a balinéz benyomások. Érdekes megfigyelni, hogy a balinéz alkotásokban nem nagyon található meg portré, vagy bármilyen olyanalkotás, ahol az anatómia megjelenne. Ők elképzelt, a saját gondolataikban élő nem létező nem valós teremtényeket ábrázoltak.
Eleinte csak fekete fehér, és egy kevés piros szín jelentek meg az alkotásokban. A balinéz emberek számára nagyon fontos a dualitás, a fehér és fekete ellentéte, és az egyensúly, az egyensúlyban maradás.

Sok művész hatott a helyiek művészetére. Hallhattunk érdekes helyi történeteket, angyalokról, ellopott kendőről, stb., de ezzel nem fárasztanék senkit és nem is biztos, hogy jól vissza tudom adni. Ami fontos, hogy ők soha nem a realisztikus ábrázolást követték, nem az esztétikum volt a fontos, a perspektíva sem volt fontos, ha úgy volt kedvük, belezsúfoltak mindent egy képbe, méretarányokkal nem törődve. A tartalom volt a fontos, maga a történet. A képek energiája. A 40-es, 50es évekbena  nyugati hatás eléggé megváltoztatta az ubudi művészetet. Míg Batuan megmaradt a tradicionális úton, Ubud egyre inkább felvette a nyugati stílust. A 60as években, amikor már több művészeti képzés is megindult, jött el az absztrakció, mint irányzat. Ahogy vezetőnk összegzi, mindegy milyen stílusban festenek, az a fontos, hogy identitásukat meg tudják őrizni. Az egyéb művészek behatása miatt a műveik egyediebbekké váltak, ahol a személyes önkifejezés volt a legfontosabb. Érdekes, hogy  a balinézeknek korábban nem is volt szavuk arra, hogy művészet, hiszen mindenki ezt csinálta, ami nagyban összefüggött a temérdek ünnepple és ceremóniával.
Két Balira költöző, és itt alkotó művésznek külön tárlatát nézhettük meg, Arie Smit és Gusti Nyoman Lempad.

A tárletlátogatás után egy kis játékra invitáltak minket, az eddigi benyomásaink alapján rajzoljunk valamit az útinaplónkba, hogyna hatott rád Bali címmel.

Ebédünket egy csodaszép panorámájú étteremben költöttük el, ahol főként tradicionális ételeket szolgáltak fel. Milyen jó, hogy már első nap a főzőiskolában megtanultuk az alapokat? Most nagy magabiztossággal tudtunk válogatni az étlapról.

Visszaérve a szállásunkra a délutáni workshopot Wayan Karjavallal töltöttük, aki a balinéz absztrakt festészet egy kiemelkedő alakja, egyetemi tanár, élt Amerikában és Európában is, sőt a pécsi tudományegyetemen is tanult. Nagy ismerettel rendelkezik a spirituális világról, melynek alapja a természet és a hindu hatások. Karjaval egy színekkel való játékra invitált bennünket. Először mesélt a színekről (milyen többletjelentése, szimbolikája van), majd kérte, hogy az érzéseinkből fessük meg a képünket. Ehhez mindössze négy színt kaptunk, a négy égtájat szimbolizáló színeket, feketét, fehéret, sárgát és pirosat. Ahogy kérte, elkezdtünk játszani a színekkel, nem szabadott semmi formát alkotni, csak engedni az érzéseket, az energiát. Nem volt semmi elvárás, mi a jó vagy mi nem. Csak csinálni kellett és élvezni magát a folyamtot. Személyesen érdekes dolog volt, eleinte bátortalanul kezdtem el festeni, a fekétet nem is akartam nagyon használni, mi lesz ebből…, de ahogyan sikerült az elvárásaimat elfelejteni, megindult az áramlat. Én csak arra gondoltam, milyen jó is most itt lenni. Milyen hálás vagyok sok sok embernek, hogy most itt lehetek.

UI: Kiderült, hogy az a furcsa éjszakai hang, amit mi csak az elhagyott gumijátékra való rálépést követő dudaszónak azonosítottunk, az a gekko, ami olyan mintha azt mndaná, hogy ‘gekko’… Minden este rázendít a legváratlanabb pillanatokban.